
Melitta élete egy folytonos tánc volt a választás szabadsága és a döntésképtelenség bénító ereje között. Már az is komoly agytornát okozott neki, hogy eldöntse, tejeskávét vagy kapucsínót igyon, nemhogy azt, melyik udvarlójának adja a szívét. Két reményteljes kérő is ostromolta a szívét: Áron, az izomkolosszus személyi edző, aki a test edzésében látta az élet értelmét, és Bence, az intellektuális könyvtáros, aki minden válaszát egy filozófiai idézettel kezdte.
Melitta odáig volt Áron energikus optimizmusáért és azért, hogy mellette minden nap egy izgalmas edzőtermi kaland. De mi van, ha egyszer egy kettlebell esik a lábára, vagy ha Áron rájön, hogy Melitta legfeljebb a távirányítót emelgeti lelkesen? Bence ezzel szemben a nyugalom és a bölcsesség megtestesítője volt. Mindig elegánsan érkezett, és a legbonyolultabb kérdéseket is könnyedén megfejtette. De nem fog-e unatkozni mellette? Mi van, ha a legizgalmasabb közös programjuk egy csendes olvasás lesz a könyvtárban?
Barátnője, Fanni, már a plafont kaparta Melitta tétovázása miatt:
– Melitta, aranyom, válassz már! Egyiknek sem fogsz kelleni, ha a jövő heti randit is elhalasztod, mert nem tudod eldönteni, hogy piknikezzetek-e vagy múzeumba menjetek! – fakadt ki Fanni. De Melittát nem lehetett sürgetni. Főleg, mert ott volt a másik, még nagyobb félelem: mi van, ha a kiválasztott fiú, miután boldogan igent mondott neki, hirtelen rájön, hogy ő nem is olyan nagyszerű?
Mi van, ha Áron rájön, hogy Melitta nem tud megkülönböztetni egy fekvőtámaszt egy felüléstől, vagy ha Bence rájön, hogy Melitta képtelen a Marx és Engels közötti különbségtételre? Ez a gondolat sokkal jobban rémisztette, mint az, hogy rosszul választ. Így teltek a napok, hetek. Áron felajánlotta, hogy személyi edzést tart Melittának, Bence pedig egy ritkaságszámba menő könyvet ajándékozott neki az ókori görög filozófiáról. Melitta pedig egyre csak ingadozott a két véglet között, mint egy ólomsúlyú, aranyozott ingaóra.
Végül Fanni, a józan ész bajnoka, megelégelte a helyzetet. Fogott két papírfecnit, ráírta a fiúk nevét, és betette egy kalapba:
– Húzz egyet, Melitta! Ami kijön, az a sorsod! Nincs apelláta!
Melitta remegő kézzel nyúlt a kalapba. A szíve a torkában dobogott. Húzott egyet. A papírfecnin ez állt: „Fagyizás, aztán megnézzük a kedvenc romantikus vígjátékod – Fanni”. Melitta elmosolyodott. Talán néha az a legjobb döntés, ha egyáltalán nem döntünk, és hagyjuk, hogy az élet – vagy egy jó barát – vezessen. De azért holnap majd mérlegel még egy kicsit… csak egy picit!