Izsák egy napos szombat délelőtt azzal a gondolattal ébredt, hogy valami új hobbiba kellene kezdenie. Persze, nem egyetlen új dologba, hanem legalább háromba. A gondolatai úgy cikáztak, mint a pingponglabdák – „Kerámiázás? Fotózás? Esetleg bonsai-fák nevelése?” – Már a telefonját is elővette, hogy rákeressen mindegyikre.
Izsák felesége, Zsuzsa, épp a kávéját kortyolgatta, amikor Izsák berontott a nappaliba, kezében egy könyvvel a japán kalligráfiáról, egy másik a drónreptetésről, és a fülén egy podcast szólt a méhészetről.
– Zsuzsa! Képzeld, rájöttem, hogy a jövő a hobbikban rejlik! De melyikkel kezdjem? A kalligráfia megnyugtat, a drónnal felfedezhetem a világot, a méhek meg annyira hasznosak!
Felesége csak mosolygott. Férje lelkesedése mindig határtalan volt, és legalább annyira gyorsan fellángolt, mint ahogy alábbhagyott.
Izsák el is kezdte mindhárom hobbit. Először a kalligráfiával próbálkozott. Fél óra múlva már a drónt programozta. Délután pedig a méhészetről olvasott, miközben a laptopján videókat nézett, hogyan építenek kaptárat. Persze, mindegyikbe belevágott, de nem merült el igazán egyikben sem. A figyelme állandóan ugrált, hiszen annyi izgalmas dolog van a világban! Egyik este Zsuzsa megkérdezte
– Izsák, miért nem fejezed be az egyiket? – Izsák csak elmosolyodott.
– De hát Zsuzsa, miért is csinálnék csak egyet, ha többet is lehet egyszerre? És ki tudja, mi lesz a következő, ami megragadja a fantáziámat!?
A következő hétvégén Izsák már egy online programozó tanfolyamról mesélt Zsuzsának. A kerámia korong porosodott a sarokban, a drón akkumulátora lemerülve pihent, és a méhészetről szóló könyv a polcon gyűjtötte a port. De Izsák boldog volt, és tele volt új tervekkel. A világ túl sok izgalmat tartogat ahhoz, hogy csak egy dolgot csináljon az ember.