Bak Boldizsár az internetes társkeresésben is a maga precíz módján mozgott. Nem holmi hirtelen jött fellángolás vagy érzelmi roham vezérelte. Az algoritmusokra hagyatkozott, és a profilokat is hideg fejjel, analitikusan vizsgálta. „A hosszú távú boldogság alapja a racionális döntés,” mondogatta magában, miközben kipipálta a „stabil munkahely” és a „tervezhető jövőkép” rubrikákat a potenciális partnerek adatlapján. A legelső randira is hetekig készült. Nem csak ruhát vasalt és hajat mosott – az alap volt. Boldizsár részletes útvonaltervet készített a kávézóba, figyelembe véve a forgalmat, az esetleges tereléseket és a várható buszmenetrendet, még a késésekre is volt B és C terve.
Már tíz perccel a megbeszélt időpont előtt megérkezett a találka helyszínére. Nem akart túl korán érkezni, de a pontatlanság is kizárt volt. Az asztalnál ülve gondosan kielemezte a kávézó akusztikáját, hogy a beszélgetés a lehető leginkább zavartalan legyen. Mikor végre megérkezett a hölgy, Éva, Boldizsár egy pillanatra megtorpant. Éva nevetve megjegyezte, hogy a taxija defektes lett. Boldizsár agyában azonnal bevillant egy piros riasztás. – „Defekt? Ez nem szerepelt a lehetséges forgatókönyvek között! – futott át az agyán.
A beszélgetés során Boldizsár megpróbálta felmérni Éva jövőbeli terveit, anyagi helyzetét és a felelősségvállalási hajlandóságát. Éva mosolyogva hallgatta, ahogy Boldizsár a nyugdíj-előtakarékosság fontosságáról és a vagyonfelhalmozás hosszú távú stratégiáiról beszélt. A randi végén Boldizsár udvariasan, de határozottan közölte:
– Éva, Ön egy kedves hölgy, de a hosszú távú terveink sajnos nem igazán passzolnak. Azonban, ha bármikor szüksége lenne egy részletes költségvetési tervre, állok rendelkezésére.
Éva csak nevetett, és elköszönt. Boldizsár pedig már gondolatban azon dolgozott, hogyan finomítsa tovább a randevú-algoritmusát.