Koppány egy verőfényes szombat délelőtt épp a harmadik kávéját itta, amikor hirtelen rácsapott az asztalra:
– Kempingezni megyünk!
A mellette békésen üldögélő barátja, Mérleg Merse, majdnem lenyelte a kanalát ijedtében.
– De Koppány, – kezdte volna óvatosan – nincs sátrunk, se hálózsákunk, és estére esőt mondanak!
– Részletkérdés! – legyintett csak Koppány. – A cselekvés a lényeg, Merse, a cselekvés! Indulás a sportboltba!
Fél óra múlva Koppány egy rikító narancssárga, „villámgyorsan felállítható” sátorral és két, inkább nyári fesztiválra, mintsem erdei túrára való hálózsákkal tért vissza, diadalmas arckifejezéssel. Az erdőszélén a „villámgyors felállítás” Koppány értelmezésében azt jelentette, hogy addig erőltette a sátorrudakat a megfelelőnek vélt lyukakba, amíg az egyik pattanva ketté nem tört.
– Ez egy gyári hibás vacak! – fortyant fel, miközben izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokán, mint aki épp egy medvével harcolt meg.
Merse már épp egy közeli panzió telefonszámát kereste volna diszkréten a telefonján, de Koppány nem az a típus volt, aki egykönnyen feladja. Fogta a törött rudat, egy tekercs szigetelőszalaggal (amit „minden eshetőségre” bedobott a táskájába) körbetekerte, majd további tíz percnyi elszánt küzdelem és néhány hangosabb káromkodás után a sátor valahogy, kissé féloldalasan, de állt.
– Látod, Merse? Kitartás! Erre csak egy Kos képes! – veregette meg a saját vállát büszkén, miközben a ferde építményre nézett, mintha az a világ nyolcadik csodája lenne.
Az éjszaka közepén persze hatalmas vihar kerekedett, és a narancssárga sátor szinte azonnal beázott, a „villámgyorsan felállítható” sátrat pedig a szél vitte el. Koppány azonban nem esett kétségbe.
– Remek! Így legalább kipróbálhatjuk, milyen az igazi túlélés! Micsoda kaland! – kiáltotta a dörgések közepette, miközben egy pocsolyában ült. Fogta a két vékonyka hálózsákot, magukra terítették esőkabát gyanánt, és a közeli, fedett erdei pihenőhely alatt vészelték át az éjszakát, vacogva.
Reggel, csuromvizesen és kialvatlanul, de Koppány diadalmasan jelentette ki:
– Ez volt életem legjobb kempingezése! Igazi kihívás, igazi győzelem!
Merse csak egy mélyet sóhajtott, és megfogadta magában, hogy legközelebb inkább ő szervezi a programot. Vagy egyszerűen otthon marad egy jó könyvvel. Koppány pedig már azt tervezgette a hazaúton, hogy legközelebb hegyet másznak. Felszerelés nélkül, természetesen. Mert az az igazi kihívás egy Kos számára!