Az asztrológia analógiás működése – az “amint fent, úgy lent” elve
Az asztrológiát sokan hajlamosak pusztán jóslásként vagy babonaként kezelni, ám kevesen ismerik valódi gondolkodásmódját. Pedig éppen az teszi érdekessé és sajátossá, hogy teljesen más logikát követ, mint a modern tudomány. Míg a tudomány az ok-okozati összefüggéseket (kauzalitást) keresi, az asztrológia egy másfajta kérdést tesz fel: Nem azt kérdezi: „Mi okozza?”, hanem azt: „Mihez hasonló?” Ez a fajta gondolkodásmód az analógiás logika, amely szerint a világ eseményei, az égi jelenségek és az ember belső történései szimbolikusan összefüggenek, még ha nem is hatnak egymásra közvetlenül. Az „analógia” szó egyszerűen annyit jelent: hasonlóság alapján történő összekapcsolás. Az asztrológiában ez azt jelenti, hogy bizonyos égi történések és földi események nem okozzák egymást, hanem egy közös mintázat különböző megjelenései. Az égi és földi szféra között tehát nem fizikai, hanem szimbolikus megfelelés áll fenn. Ezt a gondolatot fejezi ki a híres hermetikus alapelv:
„Ahogy fent, úgy lent.” (Hermész Triszmegisztosz) Ez az elv azt mondja, hogy az égbolt képe tükrözi a földi világ történéseit – és fordítva. Nem azért, mert a bolygók befolyásolják az ember életét, hanem mert ugyanazok a belső rendek, ritmusok és minőségek fejeződnek ki mindkét síkon.
A modern tudomány kauzális szemléletet követ: minden történésnek oka van. Az asztrológia ezzel szemben szinkronicitást keres: értelmes egybeeséseket, amelyek nem magyarázhatók ok-okozati alapon, mégis jelentést hordoznak. Vegyünk egy példát: Amikor a Mars éppen fényszöget képez a Nappal, az asztrológia szerint a világban (vagy az egyén életében) nagyobb valószínűséggel jelennek meg harcias, aktív, szenvedélyes vagy konfliktusos energiák. Nem azért történik háború, mert „a Mars háborút okoz”, hanem mert az adott időszak egy ilyen jellegű időminőséget tükröz. Ez hasonló ahhoz, ahogyan egy barométer mutatja a közelgő vihart: nem maga a műszer okozza a vihart, csupán kifejezi az adott állapotot.
Analógiás modell – A Mars szimbolikája négy szinten
Szinkronicitás – Jelentőségteljes egybeesések a pszichológiában
Az asztrológia analógiás logikája nem áll távol a modern pszichológia bizonyos irányzataitól sem. Carl Gustav Jung, svájci pszichiáter, aki a mélylélektan egyik legnagyobb alakja, kidolgozott egy elméletet, amely hidat képez a tudományos és a szimbolikus világkép között. Ezt nevezte szinkronicitásnak. Jung a szinkronicitást úgy határozta meg, mint: „Jelentőségteljes egybeesés két (vagy több) esemény között, amelyek között nincs oksági kapcsolat, mégis belső összefüggés érezhető.” Más szóval: két esemény egy időben történik, és bár nincs köztük közvetlen ok-okozati viszony, az ember mégis kapcsolatot érez közöttük – mert a belső élményvilág és a külső történések mintha egy közös jelentésmezőbe rendeződnének. Ez a gondolat tökéletesen rezonál az asztrológia világképével is.
Asztrológia és szinkronicitás
Jung maga is érdeklődött az asztrológia iránt, és úgy tekintett rá, mint a szinkronicitás egyik legrégebbi és legkifinomultabb formájára. Az asztrológiai horoszkóp nem azt mutatja meg, hogy „mi fog történni”, hanem azt, milyen archetípusok és pszichés energiák vannak jelen egy adott pillanatban – ezek a pszichés mintázatok pedig párhuzamosak lehetnek a külső világ eseményeivel. Például: Ha valaki egy nehéz, belső konfliktusokkal teli időszakot él át, és ugyanebben az időben egy feszültséget jelző bolygóállás is jelen van (pl. Mars–Szaturnusz kvadrát), ez nem azért érdekes, mert a bolygók „hatnak” rá, hanem mert az égi és a lelki állapot egyszerre tükrözi ugyanazt az archetípust – például a belső harcot, küzdelmet vagy félelmet.
Archetípus és analógia
Jung szerint a világ archetípusok alapján rendeződik: ezek olyan ős-szimbólumok, amelyek az emberi psziché kollektív, mély rétegeiben élnek (pl. az Anya, a Hős, az Árnyék archetípusai). Az asztrológia bolygói és jegyei ezekkel az archetípusokkal állnak analógiában. A Mars például a harcos, az akarat, a cselekvés archetípusa – amely egyszerre jelenhet meg egy ember viselkedésében, álmaiban vagy éppen az égi állások szimbolikájában.
A tudomány és szimbolika határán
Jung szinkronicitás-elmélete lehetővé teszi, hogy a modern gondolkodás számára is értelmezhetővé váljon az asztrológia analógiás működése. Ahogy Jung fogalmazott:
A szinkronicitás olyan, mint egy tükör, amelyben önmagunk mélyebb rétegeit ismerhetjük fel a külvilág eseményein keresztül.” És talán az asztrológia éppen ebben segít: meglátni a belső világot a csillagok tükrében.